7. Döntéshozatal

     Hihetetlenül gyorsan telik az idő. Egyszerűen hihetetlen mintha csak tegnap lett volna hogy a cukrászdában jártam és elhoztam egy csomagot meg egy tortát anyának (a torta persze nagyon finom volt majdnem egyedül ettem meg az egészet), és mintha csak pár órája lett volna, hogy elindulunk az új város felé ahol senkit sem ismerek és új lappal kezdhetek új emberek között  és új lehetőségekkel. Mégis csak röpke gondolatok voltak ezek mert az idő eltelt, és hol tartok most és hogy hol vagyok és miért mesélek ilyesmit? Nos ez remek kérdés volt amire csak én tudtam válaszolni  ... jelenleg egy teremben ülök ... egy osztályteremben egy padban és a lapomat bámulom amin egy matek teszt van. A teremben persze rajtam kívül volt egy  tanár aki csakis engem nézett. Sokat agyaltam és gondolkoztam mindent bevetettem, hogy átmenjek valahogy ... de nemelég ha csak simán átmegyek, tökéletesek kell legyenek a megoldásaim és akkor bejutok ebbe a suliba. 

     Mindent megtettem és úgy éreztem jól sikerült de mégis féltem beadni. Még félórám van s utána muszáj beadjam. De minek üljek itt annyit? Na jó Adri felállsz beadod a lapot és elhúzol innen. Próbálkoztam győzködni magam de nem ment. Aztán egy nagy levegőt vettem és felálltam. Egy szót sem szóltam úgysem lett volna értelme. Beadtam  a lapot és hihetetlen sebességgel kimentem a teremből.

     A folyosó kihalt volt sehol senki ami nemcsoda mivel még van 10 perc a csengetésig. Odamentem egy ablakhoz és kinéztem rajta. Gyönyörű őszi tájat láttam. Az udvar hatalmas volt és az egyik felében volt egy focipálya a másik felében pedig padok voltak és egy kis park. Nagyon szép volt. Rengeteg ideig néztem az udvart és arra gondoltam ha most sikerült ez a matek akkor bejutok ebbe a suliba.

     Gondolkodásomat a csengő zavarta meg. Hihetetlen gyorsasággal jöttek ki a diákok a termekből. 

     Elővettem az mp3-am  próbáltam bekapcsolni  és közben elindultam a folyosó másik vége felé ami aztán balra kanyarodott tudtom szerint ott volt a kijárat. Nagyon elvoltam foglalva így hát nem vettem észre azt a fiút aki gyorsan közeledett felém. Mire észrevettem, hogy ő sem figyel és ki kellene kerülnöm már túl késő volt és nagy csattanással a földre kerültem.

     -Jaj ne haragudj  nem figyeltem oda. - mondta a fiú és a kezét nyújtotta hogy húzzon fel

     -Á nem történt semmi - mondtam és hagytam, hogy segítsen. Csak miután felálltam és a szemébe néztem vettem észre, hogy milyen aranyos.

     -Tessék ezt elejteted - mondta és visszaadta a táskámat ami nem tudom, hogy de  földön volt.

     -Köszi - mondtam és elvettem 

     -Szívesen amúgy a nevem Adrián - mondta mosolyogva
     -Tényleg az enyém ... - sajnos nem tudtam befejezni mert elkezdett csengetni a telefonom - ne haragudj  de fel kell venne - mondtam Adriánnak.
      -Oké semmi baj
      -Igen - vettem fel a telefont. Anya volt az és azt mondta a suli előtt vár és hogy siessek - huh bocsi de sietnem kell. Megtudnád mondani hol a kijárat - kérdeztem Adriántól
     -Igen persze a folyosó végén balra a kanyaron túl
     -Oh köszi na de szia - mondtam neki és rohantam el
     -Szia - mondta de már nem hallottam rendesen a hangját mert mesze kerültem tőle...