5. A fogadás

     Linda elment a szobájába, hogy elkezdjen pakolni mivel neki vissza kell mennie a sulijába és nem lenne ideje máskor összepakolnia. Ezzel az inddokkal ment el ami igazából nagyon fura volt mivel utál pakolni, takarítani vagy akár rendet rakni.
    Mivel nem volt jobb dolgom így én is nekiálltam  pakolni amit persze pár perc után meguntam. Csak ültem az ágyon és a falat néztem. Hihetetlen azt hiszem belehalok az unalomba. Elkezdtem magamban dúdolgatni a kedvenc zenémet és próbáltam énekelni is a szövegét csak mivel csúnya hangom van inkább hanyagoltam az éneklést és csak dúdolgattam.
     -Te meg mi a fenét csinálsz? - kérdezte Linda a szobám ajtajában állva
     -Én? Hát csak dúdolgatok - válaszoltam neki - egyébként nem pakolnod kéne?
     -De csak gondoltam járok egyet ... - mondta vigyorogva
     -A lakásban? Mond egész véletlenül nem unatkozol, csak úgy véletlenül?
     -De ... persze csak egész véletlenül ... és csak véletlenül jutott eszembe, hogy véletlenül  megkérdezzem nincs  kedved társasozni ... persze ez az egész csak véletlenül jutott eszembe és nem azért mert beledöglök az unalomba. De tényleg ehez semmi köze - mondta ironikusan
     -Aha akkor a véletlen műve lesz ha azt mondom rendkívül szarul beszélsz ironikusan ... mert ez az akart lenni nem? - kérdeztem
     -De ... jó na nem vagyok tökéletes ... de te sem - mondta és kinyújtottam a nyelvét
     -Tessééék jól hallottam, hogy azt mondtad nem vagy tökéletes?? - felálltam az ágyra  a vicc kedvéjért és így fojtattam - emberek hihetetlen dolog történt a drága flegma királynő bevallotta, hogy nem tökéletes - mondtam neki és nevetve leugrottam az ágyról
    -Haha nagyon vicces démonkirálynő - mondta Linda mire elkezdtem nevetni
    -Ooo nagyon köszönöm ... megtisztelő, hogy ilyen rangot adott nekem - meghajoltam előtte mintha szolga lennék - esetleg őméltósága óhajt valamit tőlem?
     -Na jó hagyd abba tudom ritka jó uralkodó vagyok de megengedem neked, hogy csinálj nekem egy pohár meleg teát persze csakis gyümölcsöset - mivel Lindának feltűnt, hogy az agyára akarok menni így ő is be szált a játékba.
Grimaszoltam egyet neki mert már nem volt úgy vicces ha ő is hülyéskedik.
     -Na jó fejezzük be  ... nincs kedved kártyázni vagy römizni? - kérdeztem mintha misem történt volna
     -Hát inkább römizünk mert a kártyázást már unom  ... de az a tea még mindig kell - vigyorgott nekem mint egy bolondgomba.
     -Jó megkapod de csak mert kedves és rendes testvér vagyok ....de cserébe ne römizzünk
     -Te javasoltad, hogy römizzünk
     -Azt hittem a kártyázást választod - mondtam pufogva
     -Ja igen persze ... csak félsz, hogy megverlek - mondta Linda
     -Fogadjunk, hogy nem - mondtam neki keresztbe tettem a kezem
     -Ahogy akarod ... ha én nyerek nekem adod az új fülhallgatód de ha te nyersz akkor ... ööö ... neked adom az fekete sálam - mondta Linda
     -Hát rendben legyen hozd  a römit és addig megcsinálom a teát - mondtam és a választ meg sem vártam már el is mentem.
A tea hamar meglett és nekiálltunk römizni. Egész végig Linda vezetett és már kezdtem gondolkozni, mit csináljak hogy ne legyen az övé a fülhallgatóm mivel vadonatúj. Az útólsó körben nem tudom, hogy de mégis nyertem.
     -Hát azt hiszem enyém a sálad - mondtam vigyorogva
     -Nem hiszem - és csalfa mosoly jelent  meg Linda arcán
     -Hogyhogy?? - kérdeztem
     -A múlthéten elszakadt
     -Te kis csaló ez így nemér - mondtam mérgesen
     -Így jártál ez van ... na de ha megbocsájtasz én megyek aludni -mondta és nevetve elment
El sem merem hinni, hogy így átvert na mindegy ezt még megbánja és már tudom is, hogy mit fogok tenni ...

4. Meglepetések sorozata

     Hihetetlenül féltem és alig kaptam levegőt. Nekidőltem a falnak és leültem a földre.
     -Jól vagy? - kérdezte tőlem a srác és bár nem láttam őt hallottam a hangján, hogy nagyon aggódik.
     -Hát rosszul vagyok csak ennyi. - mondtam neki de nem néztem rá.
     -Biztos? ... akkor miért sikítottál? Félsz? - kérdezte agodva
     -Na jó igen félek vagyis nem is az a bajom, hogy félek ... hanem ... - nem mertem befejezni a mondatot
     -Klausztrofóbiás vagy igaz? - kérdezte, én meg hihetetlenül ledöbbentem mert igaza volt az vagyok ezért nem akartam lifttel jönni.
     -Honnan jöttél rá? - kérdeztem és most először a szemébe néztem
     -Hát ... ismerem a tesod Lindát és ő is az ... téged ha jól tudom Adriennek hívnak igaz?
     -Igen ... honnan ismered Lindát? - kérdeztem meglepetten
     -Hát ... osztálytársak vagyunk ... és barátok.
     -Csak barátok? - kérdeztem mivel Linda sosem beszélt erről a fiúról
     -Hát igen olyasmik vagyunk.
     -Szóval még nem vallottad be neki, hogy szereted és arra vársz, hogy neki tűnjön fel mit is érzel iránta - mondtam vigyorogva.
     -Honnan tudod? - kérdezte ledöbenve
     -Túl jól ismerem Lindát hidd el inkább valld be neki mit érzel   mert neki majdnem semmi sem tűnik fel, rám is ritkán figyel és ha elmagyaráztam valamit sokszor megint rákérdez mintha nem mondtam volna el.
     -Hát oké ... egyébként Dávid vagyok ... - nemtudta befejezni a mondatot mert végre valahára elindult a lift megint. Amikor megérkezett a földszintre boldog szívvel álltam fel, hogy végre szabadulok ebből a roncsból. Ránéztem a telefonomra és láttam, hogy félórás késésben vagyok.
     Amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam a busz felé.
     -Hála az égnek, hogy megvagy - mondta az oszi
     -Bocsánat a késésért de beragadtam a liftbe - mondtam halkan
     -Igen gondoltuk pont akartunk menni, hogy megkeressünk na de akkor mindegy meny gyorsan ülj le mert indulunk.
     -Rendben.
Antónia annyiszor kért bocsánatot, hogy a fejem már zúgott. De nem haragudtam rá mert nem az ő hibája. Hoppá nagy sietségemben elfelejtettem elköszönni Dávidtól ... na mindegy. Az út hosszú volt azt hittem sosem érek haza.
     Mikor hazaértem és a kilincshez nyúltam, hogy kinyissam hirtelen rám ugrott hátulról Linda.
     -Ember sosem szoksz le arról, hogy a frászt hozd rám?
     -Bocsi csak boldog vagyok - mondta vigyorogva.
     -Mi lett te? - kérdeztem meglepetten.
     -Ja hát volt egy fiú aki nagyon tetszett és most megkérdezte akarok-e vele járni.
     -Ja .... Dávid?
     -Honnan ismered???? - kérdezte Linda meglepetten
     -Hát ... beragadtam a liftbe vele  együtt és elmondta, hogy ismer ... és elbeszélgetünk
     -Aha értem. Te liftbe ültén? Normális vagy? - kérdezte Linda
     -Mondj egy olyan alkalmat amikor normális voltam - vagy 2 percig gondolkozott Linda de nem mondott semmit - Na látod ... sosem voltam normális. - mondtam vigyorogva.
Bementünk a házba és előszedtem mindent amit ma vettem. Linda nagyon örült az ajándéknak. Elkezdett ugrálni és közben sikítozott. Na igen látszik tesók vagyunk. Pont  akartam menni, hogy átöltözzek amikor anya szólt, hogy fontos dolgot akar mondani. Lindával bementünk a konyhába és leültünk egy-egy székre. Anya összecsapta a kezét és belekezdett:
     -Szóval. Hol is kezem ... - mondta és elkezdett gondolkozni
     -Mond a lényeget és ne beszélj félre ha lehet mert ha nem jutok el a WC-re 5 percen belül felrobbanok - mondta Linda és ficánkolni kezdett a széken.
     -Ahogy akarod, mivel apátok meghalt, Linda más városban jár suliban, Adri pedig utálja a suliját és más osztályra akar menni úgy döntöttem elköltözünk abba a városba ahova Linda jár suliba. Te pedig Adri sulit váltasz megkérdeztem jó pár igazgatót és azt mondták hogyha vizsgázol és jók lesznek az eredményeid második félévtől vagy akár most is felvesznek. - mondta anya villámgyorsan. Engem annyira hirtelen ért ez a dolog, hogy szó szerint leborultam a székről. Linda felpattant és a gyors mozdulat miatt megszéfült és keresztülesett rajtam.
     -Jaaaj Linda hány kilós vagy ... összetörted a csontjaimat. - mondtam neki és nagy nehezen felálltam.
     -Bocsesz ...  ez remek ötlet anya meg minden de most megyek a WC-re - olyan gyorsan elment, hogy a padló is beleremegett.
     -Ez nagyon jó lesz így anya és komolyan mondom örülök is csak ... mikor akarsz költözni? - kérdeztem anyát
     -Hát jövő hónap elején. - mondta anya.
     -Hát oké ... de addig csak 5 nap van ... mikor fogok vizsgázni?
     -Nyugi  ... elköltözünk s akkor utána vizsgázol. - s evvel  befejezte a beszélgetést és kiment a konyhából.
El sem tudom hinni végre valahára elmehetek ebből a szar suliból ...

     

3. Váratlan barát

     Reggel nagyon fáradt voltam. Ki gondolta volna, hogy filmnézéstől ennyire elfárad az ember. Ránéztem az órámra és megkönnyebbültem mert még volt elég időm, hogy reggelizek és jó nyugisan elmenjek a suliba. Kimentem a konyhába és nagy meglepetésemre anya épp reggelizett.

     -Hát jó reggelt - mondtam neki meglepetten

     -Szia kicsim mi ez a fura akcentus? - kérdezte és rám nézett.

     -Hát ilyenkor általában már dolgozni vagy ...

     -Ennyire szomorú vagy, hogy itthon vagyok? - kérdezte tőlem de hallatszott a hangján, hogy csak viccel 

     -NEEEM sőőt örülök csak szokatlan.

     -Majd hozzászoksz 

Hát ezt meg, hogy értsem?? Talán kirúgták? Az nem lehet ... gondolkoztam és már majdnem megkérdeztem amikor válaszolt a fel nem tett kérdésemre.

     -Mielőtt kérdeznéd nem rúgtak ki nyugi  majd délután mindent elmesélek és majd megérted - válaszolta titokzatosan

     -Most miért nem lehet elmondani?- kérdeztem tőle és kíváncsi voltam a válaszára

     - Mert Linda is kell tudja és ő még alszik

     -Hát jó - mondtam  és leültem az asztalhoz - nem hozol nekem egy pohár tejet? - kérdeztem bociszemekkel.

     -Neked is van lábad és a hűtő nincs kilométerekre tehát eltudsz menni a tejért te is. - mondta és kimet a konyhából

     - OOOO NAAAAA - kiáltottam utána de nem jött vissza így kénytelen voltam felállni elmenni a hűtőhöz és kivenni a tejet. Hamar tettem bele müzlit reggeliztem és indultam is a suliba. Sietve futottam a suli fele és amikor az átjáróhoz értem megálltam és  szétnéztem mert azért mégse kéne elüssenek ... egyelőre. Egy kocsi sem jött úgyhogy megindultam. Csak pár lépést tettem de nagy sebességgel jött egy kocsi fogalmam sincs hogy honnan került elő  mert az előbb még nem láttam, ha nem siettem volna el is ütött volna. Paraszt nem láttad, hogy jövök jó hogy nem ütöttél el. Mérgelődtem magamban.

     Szerencsére nem késtem el a suliból, az udvaron volt minden osztály így én is beálltam az osztálytársaim mögé. Hamarosan jött az oszi és elmondta, hogy egy közeli város bevásárló központjába megyünk, ahol mindenki azt csinálhat amit akar ... csak ne lopják el. Milyen jó. Egész rég nem voltam ott. El is felejtettem, hogy majdnem elütöttek olyan jó kedvem lett. 

     Megjöttek a buszok és telkeztünk felülni. Leültem egy üres helyre és abban reménykedtem senki sem ül mellém. Sajnos észrevettem, hogy Ida pont felém közeledik, de ekkor érdekes dolog történt.

     -Szia! Foglalt ez a hely? - kérdezte egy csaj aki ha jól tudom a másik osztályba jár.

     -Nem - mondtam neki - nyugodtam  leülhetsz. 

     -Szuper - mondta a csaj és leült mellém. Mondanom sem kell Ida nagyon mérges lett de nem érdekel mert úgysem  szeretem őt.

     -Amúgy Antónia vagyok - mutatkozott be

     -Én Adrienn vagyok de hívj nyugodtan Adrinak, te a B-osztályba jársz ugye? - kérdeztem

     -Aha  nagyon jó osztály mindenki kedve ott.

     -Akkor miért nem ülsz velük? Férre ne érts örülök, hogy mellém ültél csak ...

     -Nyugi megértem. Csak már év eleje látom, hogy olyan magányos vagy amit nem csodálok mert az osztálytársaid egy igazi segfej banda és gondoltam lehetnénk barátok. Nem tudom miért de nem szeretem ha valaki ki van közösítve - mondta Antónia

Nahát, ilyen kedves csajjal meg nem találkoztam

     -Nahát ... hát oké tőlem lehetünk barátok.

Az utazás hamar eltelt mivel egész végig Antóniával beszéltem. Nagyon rendes csaj és okos is. Megegyeztünk, hogy együtt megyünk szétnézni az áruházban én szerettem volna valami szép fülbevalót venni Lindának és nekem, Antónia meg akart trikót  venni.

      Amikor megérkeztünk és megláttam az áruházat nagyon meglepődtem mert hatalmas volt. Amikor utoljára jártam itt nem tűnt ilyen nagynak. Van 3 emeletes és még alaksora is volt.

      -Rendben gyereket - kezdte az igazgató - most 10 óra van 14:00-kor mindenki legyen itt mert aki nem lesz itt azt itt hagyjuk. Alkossatok csoportokat és senki se  menjen egyedül. 

      -Akkor mi ketten megyünk ugye? -kérdezte Antónia

      -Hát persze. - és sietve elindultunk szerencsére Ida nem jött utánunk.

      -NA! - kezdte Antónia - az első emeleten  semmi érdekes sincs hidd el. Ezt onnan tudom, hogy múlthéten voltam itt az uncsimmal. Minden ami érdekes vagyis minden olyan üzlet ahova érdemes bemenni a másodikon kezdődik. Mennyünk lifttel jó?

      -NEEE - mondtam amire Antónia nagyon megnézet

      -Miért? 

      -Hátőőő ... mert a mozgólépcsőt jobban szeretem - mondtam gyorsan 

      -Hát oké nekem az is jó.

Így hát valahogy nagy nehezen felértünk  a másodikra. Rengeteg üzlet volt ott jobbnál jobb cuccokkal. Ja és volt egy nagyon szép szökőkút is. Minden üzletbe bementünk. Antónia vett magának 1 szvettert, egy szép trikót és egy karkötőt. Én vettem egy fülcsit, két trikót (mert hát Lindára is kell gondolni) és egy csomó édességet.

     -Nem megyünk vissza abba a cipős boltba ami a negyediken volt? - kérdezte Antónia - kellene nekem egy topánka is ha már itt vagyunk.

     -De mehetünk - mondtam.

Hamar felmentünk sajna Antóniának a táskája annyira tele volt, hogy le kellett tegye. De végül is megérte feljönni ide mert kapott egy szép topánkát. Ekkor nem tudom miért de elővettem a telefonom és ijedten futottam Antóniához.

     -Antóniaaaa!!!!

     -Mi van? -kérdezte miközben kifizette a cipőjét

     -Tízperc múlva 14 óra

     -Mi van az nem lehet! - kikapta a kezemből a telefont és ijedten látta igazam van - akkor gyorsa mennyünk mert hanem itt maradunk. - kifutottunk az üzletből mintha üldöznének - figyú nem tudom mi bajod a liftekkel  de muszáj lesz azzal menyünk vagy hanem elkésünk.

     -Hát jó. - mondtam és hogy őszinte legyek nem voltam túl boldog 

Szerencsére pont ezen az emeleten volt a lift így hamar beszálltam de Antónia nem jött utánam.

    -Jaaj nee a cipős boltban maradt a táskám. Menj le és szólj, hogy nélkülem ne menjetek hamar visszamegyek a táskámért - mondta és már meg is fordult 

    -MI?? Ne várj ne hagy egyedül ... - ez egy kicsit furán jött ki de nem tehetek róla

Antónia után akartam menni de késő volt mert elindult a lift. Szerencsére megált a harmadikon de inkáb nem szálltam ki  jobb ha szólók a tanároknak és megvárjuk Antóniát. Nem  kéne én is itt maradjak. 

    A harmadikon egyébként egy tök cuki fiú szált be nagyon édin nézett ki. Mintha megakart volna szólítani de nem tette na mindegy. Már majdnem a földszinten voltunk amikor nagy zaj támadt ... megált a lift és a villany is elment. Valószínűleg elment az áram ami nagyon nem jó. Hihetetlenül féltem és rosszul lettem.

    Nem akartam lifttel jönni. Sosem gondoltam volna hogy bent ragadok. Nem tudtam megálni muszáj volt sikítsak  .... 

2. Váratlan vendég

Na meghoztam a második részt

remélem mindenkinek tetszeni fog :) jó olvasást

 

    -Ááááááá - visítottam mert nagyon megijedtem.
    -Hallgass te!!!! Még a végén azt hiszik a szomszédok, hogy betörő vagyok és meg akarlak fojtani- mondta Linda nagy vigyorral az arcán.
    -Mit keresel itt??? Nem úgy volt, hogy csak hétvégére jössz haza? Mivel ha jól tudom ma kedd van - mondtam neki mérgesen és nehezen felálltam a földről - és egyébként minek kellett rám ugrani?? Tudom, hogy hülye vagy de a szomszédok nem kell megtudják.
    -Jól van na nyugodj le! Csak nagyon hiányoztál - és kinyújtotta a nyelvét - egyébként meg kiállítást szerveznek a suliban amire mindenki kellett valamit fessen. Én meg már leadtam a festményemet ezért nem kellett tovább ott maradjak így hazajöttem majd vasárnap este megyek csak vissza  ... Nézd a jó oldalát! Velem töltheted az egész napot és majd este felé átjön Kari.
    Na igen Kari vagyis Karola Linda legjobb barátnője. Nagyon kedves csaj de komolyan, Lindával osztálytársak ő is "művész" lélek. Talán három éve ismerem nem vagyok biztos benne. Amikor  itt van mindig filmet nézünk. Általában vígjátékot szoktunk nézni mivel ezek ketten nem szeretni a horrort pedig azok olyan jók, akármilyen durva a film csak nevetni tudok rajta. Persze ez csak nálam van így Kari és Linda éppen csak, hogy nem pisilnek bele. Mindig rá akarnak venni, hogy romantikus filmet nézzünk de az kivan zárva mert engem az csak untat ... így hát mindig vígjátékot nézünk. 
     -Az tök jó úgyis rég láttam. - mondtam és bementem a házba.
     -Hát ja ... amúgy anya hol van?
     -Estig dolgozik ... hagyott pénzt, hogy rendeljek pizzát mivel nincs itthon kaja.
     -Szuper akkor először is menyünk el a könyvtárba mivel vissza kell vigyek pár könyvet és utána majd átjön Kari rendelünk pizzát és filmet nézünk oké?
     -Rendben úgysem kell tanuljak mivel holnap buszos kirándulásra megyünk.
     -Akkor jó de várj egy kicsit megyek és átöltözök - mondta és sietve eltünt a szobájában.
     -Jaaaj vigyázz jól kell kinézned - kiáltottam utána de szerintem nem hallotta.
Elővettem a telefonom és zenét kezdtem hallgatni. Aszta milyen sokáig tart neki átöltözni. Aztán végre valahára sikerült a drága tesokámnak elkészülni. Hamar bezártam az ajtót és indultunk. Mivel a város szélén lakunk és a könyvtár a központban van egy jó félóra gyalog leérni de ez sosem jelentett nekünk problémát mivel imádunk sétálni. Csak nehogy találkozzak valamelyik osztálytársammal. Viszonylag hamar leértünk, Linda elmesélte milyen a sulija és hogy mennyi kedves osztálytársa van. Elmesélte, hogy valamelyik nap az osztálybulit tartottak. Milyen jó neki az osztályában nincs annyi idióta mint nálunk -.- . A gondolkozásomat Linda hangja zavarta meg
     -S mond, hogy mennek itthon a dolgok? Hogy van anya?- kérdezte komoly arccal
     -Hát mint mindig rengeteget dolgozik. Tudod mivel jelenleg ő tart el minket. Szó szerint állandóan a cégnél van. Csak késő este szokott hazajönni. - mondtam és megálltam mivel átjáróhoz értünk és a lámpa piros volt.
     -Aha ... akkor tulajdonképpen semmi sem változott év eleje, ugyanúgy próbál beletörődni, hogy apa és az egyik lánya meghalt ... 
     -Hát igen mondhatjuk így is - eközben megérkeztünk a könyvtárhoz - na de menyél gyorsan mert nem akarom  az egész napom itt tölteni.
     -Jól van naaaa ... sietek 10 perc s itt vagyok addig hívd fel Karit- és ideadta a telefonját.
     -Okééé
Linda olyan gyorsan eltünt a nagy épületben, hogy azt hittem hirtelen teleportált. A telefonjában rengeteg telefonszám volt alig kaptam meg a Kariét. Mivel több hívás után sem vette fel úgy döntöttem írok neki egy SMS-t. Nehéz volt Linda telefonjával SMS-t írni mivel nem olyan mint az enyém és nem tudtam mi hol van. Mire végre valahára megírtam az SMS-t Linda is végzett.
     -Na sikerült beszélni vele? - kérdezte mivel látta hogy boldogtalankodok
     -NEM ezért SMS-t írtam ... vagyis próbáltam - válaszoltam mérgesen.
     -Aha látom ... ooo visszaírt azt mondja, hogy most indul otthonról na ha sietünk akkor pont hazaérünk még előtte mivel ő nagyon lassan szokott menni. - mondta Linda és sietve elindult.
Olyan gyorsan ment, hogy alig értem utol. Mire hazaértünk olyan fáradt voltam, hogy majdnem összeestem de Lindának semmi baja sem volt nem tudom, hogy bírja az ilyen gyors tempót.
     -Hamar rendelek pizzát - mondta Linda 
     -Oké én akkor keresek valami jó filmet - és ezzel eltűntem a szobámban
     -De nehogy horror legyen mert akkor neked véged.
     -Oooo dekár pedig pont tegnap láttam egy jó zombis filmet amiben rengeteg halott volt és sok durva rész azt hittem megnézzük együtt is - mondtam neki és elkezdtem nevetni.
     -Olyan Isten nincs, hogy én azt megnézzem
     -Jól van na akkor nem nézünk horrort.
Kari negyed óra múlva meg is érkezett és a pizzát is elég hamar meghozták. Remekül szórakoztunk. Megnéztünk két filmet is de sajna a másodiknak a felénél elaludtam így nem tudom mi lett a vége pedig izgalmas volt. Hajnali egykor megébredtem és láttam, hogy Kari hazament hamar összepakoltam a cucokat és én is mentem a szobámba aludni mivel a kanapén aludni kicsit kényelmetlen volt. Linda is eltünt gondoltam ő is rég alszik így próbáltam csendben eljutni a szobámba.
     Hihetetlenül jó napom volt ami nagyon ritka. Kíváncsi vagyok holnap a buszos kiránduláson hova megyünk mivel azt mondták meglepetés lesz. Csak ne keljen csoport munkát végezni mert akkor mindent nekem kell majd megcsinálnom . Ezekkel a gondolatokkal aludtam el és nem sejthettem, hogy holnap milyen elképesztő dolgok fognak velem történni mert ha tudtam volna vagy ha sejtettem volna tuti reggel nem keltem volna fel ...

1. Miért vagyok ennyire szerencsétlen?

     Helló na meghoztam ez első részt :)

A gondolatokat dőlt betűvel és aláhúzottan  írom remélem mindenkinek

tetszeni fog :)

     Na igen ... hol is kezem ... már tudom is én egy nagy hülye vagyok! Még egy ekkora szerencsétlent mint én a világ nem hordott a hátán. Nem értem miért nem jön össze nekem semmi? A többieknek bezzeg minden sikerül ... csak én vagyok ennyire boldogtalan?? ...

    - ... Adrienn figyelsz te egyáltalán?- állt meg az asztalom mellett a biosz tanárnő és idegesen nézett rám.

    - Mi? jaaa ... igen ... igen!- hebegtem gyorsan mivel nem tudtam miről is van szó.

    - Nos akkor válaszolnál a kérdésemre? - nézett rám a tanár és láttam rajta hogy tudja nem figyeltem.

   Huuu ... miről is van szó?? ... ja igen ... vagy nem mégsem ... ááá valamit ki kell találnom gyorsan vagy hanem rossz jegyet fog adni mivel éveleje óta utál ... csak tudnám miért.

   -Szóval a épp arról volt szó, hogy  ...

    Ebben a pillanatban megszólalt egy megkönnyebbülést jelző hang. Mármint kicsengettek és megúsztam mindet beleértve a rossz jegyet is. Amilyen gyorsan csak lehet összepakoltam és kifele vettem az irányt.

    Ki kell jutnom innen mielőtt Ida észrevesz. De sajnos elkéstem mivel ez a nagyképű  lány észrevette hogy nem várom meg. Idáról csak annyit, hogy nagyon kétszínű és csak kihasznál mivel jobb tanuló vagyok nála, soha egy házija sincs meg s így mindent rólam akar lemásolni.

    -Héééj Adri nem vársz meg?- kérdezte olyan vékony hangon, hogy csoda az ablakok ki nem törtek.

    -Bocsesz de sietek ... mivel a tesom ma jön haza és még előtte haza kell érnem.- sajnos ennél jobb hazugság nem jutott az eszembe ... a tesom Linda ugyanis egy művészeti suliba jár ami egy másik városban van így nagyon ritkán van itthon és ez ebben az esetben pont jól jött.

   -Jaaaa jól van  akkor szia- mondta és a telefonjával kezdett babrálni.

Kimentem az osztályból és a lépcsők fele siettem. Szerencsére hamar kiértem a suliból mivel egy ilyen emos csajt mit én mindenki kerül vagyis a legtöbben. Ezért nincsenek barátaim ... mármint vannak csak egyik sem igazi az összes csak azért log velem mert gazdagok a szüleim meg  jók a   jegyeim. Azt hiszik hogyha velem vannak ők is gazdagabbak meg okosabbak lehetnek pedig nem. Elképesztően hihetetlen, hogy én akinek nagyon jó esze van és nagyon okos egy ilyen gyenge iskolába jutott be ... Hát igen miután apám és az egyik testvérem meghalt nagyon lehangolt voltam nem tanultam semmit és így az abszolválókat is elrontottam és a médiámat is. Bezzeg Linda összetudta szedni magát egy hónap alatt és fojtatni tudta a festést. Így ő bejutott egy nagyon jó iskolába ahol azzal foglalkozhat amivel akar ... de én ... ennél gyengébb iskolába és ennél rosszabb osztályba nem juthattam volna be. Az osztályban 20-an vagyunk ebből viszont csak 6 lány van. Én Adrienn az osztály legjobb tanulója, Ida a kétszínű barátnőm, Beáta, Jácinta, Edina az osztály "nagymenő" csajai és Erika akit semmi sem érdekel. A fiú osztálytársaimat be se mutatom mindegyik nagyon undok és állandóan idegesítenek.

    Most komolyan miért vagyok én ennyire szerencsétlen? Miközben az úton mentem hazafelé egész végig ezen gondolkoztam.

    Mikor megérkeztem a házunk elé elővettem a táskámból a kulcsot, hogy kinyissam az ajtót de érdekes módon az nem volt bezárna. Ez fura anyu csak este végez a munkával akkor vajon miért nincs bezárva az ajtó? Sajnos nem volt időm kitalálni a választ mert hirtelen szembe ugrott valaki velem és a földre terített ...

   

    

A kezdetektől :)

     Üdvözlök mindenkit a blogomon!
     Ez a blog egy Adrienn nevű  lányról fog szólni. A barátai, szülei és testvérei csak Adrinak  hívják. Adri nagyon különleges mivel két ikertestvére van tehát hármasikrek.
    Sajnos egy baleset miatt Adri édesapja és egyik testvére meghalt. Ebből sok baj származott, származik de egyelőre csak ennyit ...