Reggel nagyon fáradt voltam. Ki gondolta volna, hogy filmnézéstől ennyire elfárad az ember. Ránéztem az órámra és megkönnyebbültem mert még volt elég időm, hogy reggelizek és jó nyugisan elmenjek a suliba. Kimentem a konyhába és nagy meglepetésemre anya épp reggelizett.
-Hát jó reggelt - mondtam neki meglepetten
-Szia kicsim mi ez a fura akcentus? - kérdezte és rám nézett.
-Hát ilyenkor általában már dolgozni vagy ...
-Ennyire szomorú vagy, hogy itthon vagyok? - kérdezte tőlem de hallatszott a hangján, hogy csak viccel
-NEEEM sőőt örülök csak szokatlan.
-Majd hozzászoksz
Hát ezt meg, hogy értsem?? Talán kirúgták? Az nem lehet ... gondolkoztam és már majdnem megkérdeztem amikor válaszolt a fel nem tett kérdésemre.
-Mielőtt kérdeznéd nem rúgtak ki nyugi majd délután mindent elmesélek és majd megérted - válaszolta titokzatosan
-Most miért nem lehet elmondani?- kérdeztem tőle és kíváncsi voltam a válaszára
- Mert Linda is kell tudja és ő még alszik
-Hát jó - mondtam és leültem az asztalhoz - nem hozol nekem egy pohár tejet? - kérdeztem bociszemekkel.
-Neked is van lábad és a hűtő nincs kilométerekre tehát eltudsz menni a tejért te is. - mondta és kimet a konyhából
- OOOO NAAAAA - kiáltottam utána de nem jött vissza így kénytelen voltam felállni elmenni a hűtőhöz és kivenni a tejet. Hamar tettem bele müzlit reggeliztem és indultam is a suliba. Sietve futottam a suli fele és amikor az átjáróhoz értem megálltam és szétnéztem mert azért mégse kéne elüssenek ... egyelőre. Egy kocsi sem jött úgyhogy megindultam. Csak pár lépést tettem de nagy sebességgel jött egy kocsi fogalmam sincs hogy honnan került elő mert az előbb még nem láttam, ha nem siettem volna el is ütött volna. Paraszt nem láttad, hogy jövök jó hogy nem ütöttél el. Mérgelődtem magamban.
Szerencsére nem késtem el a suliból, az udvaron volt minden osztály így én is beálltam az osztálytársaim mögé. Hamarosan jött az oszi és elmondta, hogy egy közeli város bevásárló központjába megyünk, ahol mindenki azt csinálhat amit akar ... csak ne lopják el. Milyen jó. Egész rég nem voltam ott. El is felejtettem, hogy majdnem elütöttek olyan jó kedvem lett.
Megjöttek a buszok és telkeztünk felülni. Leültem egy üres helyre és abban reménykedtem senki sem ül mellém. Sajnos észrevettem, hogy Ida pont felém közeledik, de ekkor érdekes dolog történt.
-Szia! Foglalt ez a hely? - kérdezte egy csaj aki ha jól tudom a másik osztályba jár.
-Nem - mondtam neki - nyugodtam leülhetsz.
-Szuper - mondta a csaj és leült mellém. Mondanom sem kell Ida nagyon mérges lett de nem érdekel mert úgysem szeretem őt.
-Amúgy Antónia vagyok - mutatkozott be
-Én Adrienn vagyok de hívj nyugodtan Adrinak, te a B-osztályba jársz ugye? - kérdeztem
-Aha nagyon jó osztály mindenki kedve ott.
-Akkor miért nem ülsz velük? Férre ne érts örülök, hogy mellém ültél csak ...
-Nyugi megértem. Csak már év eleje látom, hogy olyan magányos vagy amit nem csodálok mert az osztálytársaid egy igazi segfej banda és gondoltam lehetnénk barátok. Nem tudom miért de nem szeretem ha valaki ki van közösítve - mondta Antónia
Nahát, ilyen kedves csajjal meg nem találkoztam
-Nahát ... hát oké tőlem lehetünk barátok.
Az utazás hamar eltelt mivel egész végig Antóniával beszéltem. Nagyon rendes csaj és okos is. Megegyeztünk, hogy együtt megyünk szétnézni az áruházban én szerettem volna valami szép fülbevalót venni Lindának és nekem, Antónia meg akart trikót venni.
Amikor megérkeztünk és megláttam az áruházat nagyon meglepődtem mert hatalmas volt. Amikor utoljára jártam itt nem tűnt ilyen nagynak. Van 3 emeletes és még alaksora is volt.
-Rendben gyereket - kezdte az igazgató - most 10 óra van 14:00-kor mindenki legyen itt mert aki nem lesz itt azt itt hagyjuk. Alkossatok csoportokat és senki se menjen egyedül.
-Akkor mi ketten megyünk ugye? -kérdezte Antónia
-Hát persze. - és sietve elindultunk szerencsére Ida nem jött utánunk.
-NA! - kezdte Antónia - az első emeleten semmi érdekes sincs hidd el. Ezt onnan tudom, hogy múlthéten voltam itt az uncsimmal. Minden ami érdekes vagyis minden olyan üzlet ahova érdemes bemenni a másodikon kezdődik. Mennyünk lifttel jó?
-NEEE - mondtam amire Antónia nagyon megnézet
-Miért?
-Hátőőő ... mert a mozgólépcsőt jobban szeretem - mondtam gyorsan
-Hát oké nekem az is jó.
Így hát valahogy nagy nehezen felértünk a másodikra. Rengeteg üzlet volt ott jobbnál jobb cuccokkal. Ja és volt egy nagyon szép szökőkút is. Minden üzletbe bementünk. Antónia vett magának 1 szvettert, egy szép trikót és egy karkötőt. Én vettem egy fülcsit, két trikót (mert hát Lindára is kell gondolni) és egy csomó édességet.
-Nem megyünk vissza abba a cipős boltba ami a negyediken volt? - kérdezte Antónia - kellene nekem egy topánka is ha már itt vagyunk.
-De mehetünk - mondtam.
Hamar felmentünk sajna Antóniának a táskája annyira tele volt, hogy le kellett tegye. De végül is megérte feljönni ide mert kapott egy szép topánkát. Ekkor nem tudom miért de elővettem a telefonom és ijedten futottam Antóniához.
-Antóniaaaa!!!!
-Mi van? -kérdezte miközben kifizette a cipőjét
-Tízperc múlva 14 óra
-Mi van az nem lehet! - kikapta a kezemből a telefont és ijedten látta igazam van - akkor gyorsa mennyünk mert hanem itt maradunk. - kifutottunk az üzletből mintha üldöznének - figyú nem tudom mi bajod a liftekkel de muszáj lesz azzal menyünk vagy hanem elkésünk.
-Hát jó. - mondtam és hogy őszinte legyek nem voltam túl boldog
Szerencsére pont ezen az emeleten volt a lift így hamar beszálltam de Antónia nem jött utánam.
-Jaaj nee a cipős boltban maradt a táskám. Menj le és szólj, hogy nélkülem ne menjetek hamar visszamegyek a táskámért - mondta és már meg is fordult
-MI?? Ne várj ne hagy egyedül ... - ez egy kicsit furán jött ki de nem tehetek róla
Antónia után akartam menni de késő volt mert elindult a lift. Szerencsére megált a harmadikon de inkáb nem szálltam ki jobb ha szólók a tanároknak és megvárjuk Antóniát. Nem kéne én is itt maradjak.
A harmadikon egyébként egy tök cuki fiú szált be nagyon édin nézett ki. Mintha megakart volna szólítani de nem tette na mindegy. Már majdnem a földszinten voltunk amikor nagy zaj támadt ... megált a lift és a villany is elment. Valószínűleg elment az áram ami nagyon nem jó. Hihetetlenül féltem és rosszul lettem.
Nem akartam lifttel jönni. Sosem gondoltam volna hogy bent ragadok. Nem tudtam megálni muszáj volt sikítsak ....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése