4. Meglepetések sorozata

     Hihetetlenül féltem és alig kaptam levegőt. Nekidőltem a falnak és leültem a földre.
     -Jól vagy? - kérdezte tőlem a srác és bár nem láttam őt hallottam a hangján, hogy nagyon aggódik.
     -Hát rosszul vagyok csak ennyi. - mondtam neki de nem néztem rá.
     -Biztos? ... akkor miért sikítottál? Félsz? - kérdezte agodva
     -Na jó igen félek vagyis nem is az a bajom, hogy félek ... hanem ... - nem mertem befejezni a mondatot
     -Klausztrofóbiás vagy igaz? - kérdezte, én meg hihetetlenül ledöbbentem mert igaza volt az vagyok ezért nem akartam lifttel jönni.
     -Honnan jöttél rá? - kérdeztem és most először a szemébe néztem
     -Hát ... ismerem a tesod Lindát és ő is az ... téged ha jól tudom Adriennek hívnak igaz?
     -Igen ... honnan ismered Lindát? - kérdeztem meglepetten
     -Hát ... osztálytársak vagyunk ... és barátok.
     -Csak barátok? - kérdeztem mivel Linda sosem beszélt erről a fiúról
     -Hát igen olyasmik vagyunk.
     -Szóval még nem vallottad be neki, hogy szereted és arra vársz, hogy neki tűnjön fel mit is érzel iránta - mondtam vigyorogva.
     -Honnan tudod? - kérdezte ledöbenve
     -Túl jól ismerem Lindát hidd el inkább valld be neki mit érzel   mert neki majdnem semmi sem tűnik fel, rám is ritkán figyel és ha elmagyaráztam valamit sokszor megint rákérdez mintha nem mondtam volna el.
     -Hát oké ... egyébként Dávid vagyok ... - nemtudta befejezni a mondatot mert végre valahára elindult a lift megint. Amikor megérkezett a földszintre boldog szívvel álltam fel, hogy végre szabadulok ebből a roncsból. Ránéztem a telefonomra és láttam, hogy félórás késésben vagyok.
     Amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam a busz felé.
     -Hála az égnek, hogy megvagy - mondta az oszi
     -Bocsánat a késésért de beragadtam a liftbe - mondtam halkan
     -Igen gondoltuk pont akartunk menni, hogy megkeressünk na de akkor mindegy meny gyorsan ülj le mert indulunk.
     -Rendben.
Antónia annyiszor kért bocsánatot, hogy a fejem már zúgott. De nem haragudtam rá mert nem az ő hibája. Hoppá nagy sietségemben elfelejtettem elköszönni Dávidtól ... na mindegy. Az út hosszú volt azt hittem sosem érek haza.
     Mikor hazaértem és a kilincshez nyúltam, hogy kinyissam hirtelen rám ugrott hátulról Linda.
     -Ember sosem szoksz le arról, hogy a frászt hozd rám?
     -Bocsi csak boldog vagyok - mondta vigyorogva.
     -Mi lett te? - kérdeztem meglepetten.
     -Ja hát volt egy fiú aki nagyon tetszett és most megkérdezte akarok-e vele járni.
     -Ja .... Dávid?
     -Honnan ismered???? - kérdezte Linda meglepetten
     -Hát ... beragadtam a liftbe vele  együtt és elmondta, hogy ismer ... és elbeszélgetünk
     -Aha értem. Te liftbe ültén? Normális vagy? - kérdezte Linda
     -Mondj egy olyan alkalmat amikor normális voltam - vagy 2 percig gondolkozott Linda de nem mondott semmit - Na látod ... sosem voltam normális. - mondtam vigyorogva.
Bementünk a házba és előszedtem mindent amit ma vettem. Linda nagyon örült az ajándéknak. Elkezdett ugrálni és közben sikítozott. Na igen látszik tesók vagyunk. Pont  akartam menni, hogy átöltözzek amikor anya szólt, hogy fontos dolgot akar mondani. Lindával bementünk a konyhába és leültünk egy-egy székre. Anya összecsapta a kezét és belekezdett:
     -Szóval. Hol is kezem ... - mondta és elkezdett gondolkozni
     -Mond a lényeget és ne beszélj félre ha lehet mert ha nem jutok el a WC-re 5 percen belül felrobbanok - mondta Linda és ficánkolni kezdett a széken.
     -Ahogy akarod, mivel apátok meghalt, Linda más városban jár suliban, Adri pedig utálja a suliját és más osztályra akar menni úgy döntöttem elköltözünk abba a városba ahova Linda jár suliba. Te pedig Adri sulit váltasz megkérdeztem jó pár igazgatót és azt mondták hogyha vizsgázol és jók lesznek az eredményeid második félévtől vagy akár most is felvesznek. - mondta anya villámgyorsan. Engem annyira hirtelen ért ez a dolog, hogy szó szerint leborultam a székről. Linda felpattant és a gyors mozdulat miatt megszéfült és keresztülesett rajtam.
     -Jaaaj Linda hány kilós vagy ... összetörted a csontjaimat. - mondtam neki és nagy nehezen felálltam.
     -Bocsesz ...  ez remek ötlet anya meg minden de most megyek a WC-re - olyan gyorsan elment, hogy a padló is beleremegett.
     -Ez nagyon jó lesz így anya és komolyan mondom örülök is csak ... mikor akarsz költözni? - kérdeztem anyát
     -Hát jövő hónap elején. - mondta anya.
     -Hát oké ... de addig csak 5 nap van ... mikor fogok vizsgázni?
     -Nyugi  ... elköltözünk s akkor utána vizsgázol. - s evvel  befejezte a beszélgetést és kiment a konyhából.
El sem tudom hinni végre valahára elmehetek ebből a szar suliból ...