Bocsánat

Bocsánat mindenkinek de az új rész elmarad mert nem volt időm megírni. Nagyon sajnálom :(

10. Az új suli

Bekel vallanom elfelejtetem a blogot

egész hétvégén  tanultam és házikat csináltam

és elfelejtettem új részt hozni de eszembe jutott úgyhogy itt is van :)

     Reggel ... Sosem szerettem a reggeleket. Utáltam ha felkel kelni de érdekes módom ezen a napon könnyen feltudtam és elég jó kedvem volt. 

     Nagyon korán elindultam a suliba mivel beszélgetnem kellet az igazgatóval. Szinte hihetetlen, hogy siettem a suliba. Szerencsére könnyen megtaláltam és nem tévedtem el az utcám, de az épület maga a labirintus volt sehogy sem kaptam az igazgatóságot aztán egy tanár kisegített és elkísért. 

     Az iroda csodaszép volt sok kép volt a falon majdnem mind csendéletet ábrázolt, Linda rengeteg csendéletet festett így hát tudtam hogy mit is jelent a csendélet. Ha velem akarna valaki csendéletet festetni tuti orrba vágnám és megmondanám neki hagyjon az ilyen hülyeséggel  mert nem tudok festeni!!! 

      Az igazgató elég kedves volt ... egyáltalán nem ilyennek képzeltem mint amilyen valójában volt. Rengeteget magyarázott arról, hogy mit szabad és mit nem szabad például a hajam meg szabad festessem de a körmöm nem lehet kifestve ... komolyan ennek semmi értelme a hajam lehet színes de a körmöm nem  Ez mekkora hülyeség a körmöm színéjért megbüntetnek de a hajam mindegy, hogy milyen? Hát oké úgyis akartam piros tincset csináltatni. 

     Mikor végre befejezte a mondókáját átadott egy lapot  amin az órarendem volt és egyéb fontosabb dolgok ... Kilencedik D osztály  olvastam a lapot .... milyen fúra ha minden évfolyamból van 4 osztály is akkor ez a hely tényleg hatalmas lehet és sok tanuló járhat ide ...

      -Figyelsz Adrienn? - kérdezte az igazgató

      -Jaj bocsánat elgondolkoztam mit is mondott? -kérdeztem 

      -Azt mondtam, hogy elmondtam minden fontosabb dolgot és már kéne menj az osztályba mert tíz perc múlva csengetnek - mondta 

     -Jaj igen persze ... köszönök szépen mindent - hihetetlen sebességgel kirohantam a folyosóra és csak amikor már a lépcsőn mentem felfele jutott eszembe Basszus azt sem tudom, hol az osztályom. Gondoltam megkérdek valakit de mindenki úgy rohant mellettem, hogy észre sem vettek.

    Mivel nem akartam, hogy elüssenek felmentem a folyosóra és vártam  kitudja mire. Már biztos becsengettek de  egyszerűen nem tudtam mit tegyek. Egyszer csak megszólított valaki. 

     -Sziaaaa - nyújtotta el az köszönés végét  - biztosan te lehetsz az új kilencedikes Szabó Adrienn - mondta mintha régóta ismerne - én Kelemen Abigél vagyok de hívj Abinak mert mindenki így hív  ... én vagyok a diáktanács elnöke és mindenkit ismerek és ezért gondoltam te lehetsz az új diák -hebegte olyan gyorsan hogy alig tudtam követni 

     -Jaj igen szia én vagyok Adrienn vagyis Adri .... figyú nem tudnál segíteni nem tudom hol az osztály és elvagyok késve - mondtam gyorsan neki

     -De igen - mondta és megragadta a kezem már futott is velem a lépcsőn felfele közben meg magyarázott - kilencedik D osztály  a második legerősebb osztály a suliban ... természet tudomány osztály a kilencedik C osztály a természet angol osztály jobb csak ... szóval a második emelet végén az utolsó osztályterem a tanári lépcső mellett - megállt az ajtó előtt és lengette a kezem - csak szólók az osztálytársaid kedvesek meg minden de a tanárok nagyon szigorúak ezért rengetegen mennek el ebből az osztályból ... majdnem minden évben van új diák. De szerintem te megbírod mindenesetre ha valami baj van vagy segítség kell csak keres meg, a tizenkettedik B-be járok. Mindig segítek ha tudok  - ezzel rám mosolygott és bekopogott az osztályba meg sem várta a választ rögtön benyitott - csókolom tanárnő meghoztam a kicsit késett új diákot - és betolt az osztály közepére ő megfordult és becsapta mögöttem az ajtót ... Hát igen ez egy felejthetetlen napnak indult . Az osztály felé néztem és bemutatkoztam ...

9. Ismerkedés

     -Jól vagy? - kérdezte valaki
     -Igen persze semmi bajom, segítenél felállni? - kérdeztem, és amikor leszállt rólam a kutya észrevettem, hogy Adrián áll előttem.
     -Nahát, nahát kivel futottam össze a kis névtelen - mondta nekem gúnyosan nyilván azért mert siettem a suliban és nemvolt időm bemutatkozni.
     -Ha segítesz felállni megmondom a neven - mondtam neki mivel se hogysem tudtam felállni talán meghúzódott a lábam.
     -Hát oké - mondta Adrián és segített végre valahára felállni
     -Szóval - kezdtem - a nevem Szabó Adrienn de hívj nyugodtan Adrinak
     -Aha értem az én nevem meg Adrián ... vagy várj ezt már tudod mert én illemtudóan bemutatkoztam még régen - mondta nekem és kinyújtotta a nyelvét.
     -Jahaj de vicces ma itt valaki - mondtam neki.
     -Na látod jópofa vagyok - erre mindketten elkezdtünk nevetni, majd kis idő múlva megkérdezte - amúgy új vagy a suliban? Csak mert sosem láttalak még ... mármint jó nagy a suli de azért már a legtöbb embert látásból ismerem és nem tudtad, hol a kijárat.
     -Na igen most voltam először de ezentúl látni fogsz nyugi mivel oda fogok járni.
     -Az jó ... jaj amúgy ezt visszaadom - mondta s a kezében tartotta a pénztárcám
     -Hogy került hozzád? - kérdeztem tőle mert most jutott eszembe, hogy tényleg nem kaptam sehol sem
     -Nyugi ... amikor elestél a folyóson kieshetett a táskádból mert  miután elmentél vettem észre  hogy a földön van
     -Aha hát köszi - mondtam s vetten el a tárcám. Kinyitottam és észrevettem, hogy mindenem megvan beleérte a pénzem, a személyi igazolványomat és a képet amin Rita volt.
     -Nyugi nem vettem ki belőle semmit - mondta Adrián
     -Nem is azért néztem meg az mindegy ha a pénzem nincs meg úgysincs túlsók ... arra voltam kíváncsi, hogy ez megvan-e - mondtam kivettem a képet  és megmutattam neki
     -Fontos, hogy meglegyen a kép rólad? - kérdezte értetlenül
     -Ez nem én vagyok ... ez a tesóm ... az ikertesóm aki nemrég halt meg - mondtam neki és leültem a mellettem lévő padra
     -Jaj ne haragudj nem tudtam - mondta nekem s leült mellém
     -Nincs semmi baj ... nagy a hasonlóság s ezért előfordul, hogy összekevernek - mondtam neki komoran
     -Értem ... meg szabad kérdezzem, hogy halt meg? - kérdezte. Sokáig hallgattam biztos azt gondolta,  hogy nem válaszolok
     -Aha ... autóbalesetben apummal együtt. Engem s Ritát hozta a suliból engem kirakott a városi könyvtárnál mert elkellet intézek ott valamit. S mikor mentek ketten hazafelé nekik ment egy kocsi vagyis karambol volt s mindketten meghaltak - mondtam neki és csak most vettem észre, hogy patakokban folyik a könnyem.
     -Aha ... részvétem
     -Köszi ... na de én megyek haza - mondtam neki és hamar felálltam
     -Hazakísérjelek? - kérdezte. Nagyon meglepett a kérdés
     -Mi lesz a kutyával? - kérdeztem s a kutya felé mutattam épp a földön feküt és szunyokált
     -Jaj hát egy kis kitérő hazafele  nem árt neki
     -Oké akkor menyünk ... erre lakom - mondta és elindultunk
Adrián egész hazáig elkísért  kiderült, hogy csak pár utcával  lakik arrébb tőlünk. Mira hazaértem hihetetlen jókedvem kerekedett mert nagyon kedves volt velem ...  

8. Egy kisebb siker

     Mikor hazaértem levágtam a táskám a földre és bedőltem az ágyamba. A szobámban még alig volt valami a szekrények csak holnap érkeznek meg így még majdnem semmi sem volt a szobámban.
     Anya éppen, hogy csak kitett a házunk előtt és ment is vissza dolgozni mivel egy kisebb céget vezet jelenleg. A házunk ugyanolyan kerteshez mint a régi csak ez emeletes és nagyobb a kertje. Belülről elég tágas, hatalmas a nappali és anyum kívánsága szerint narancssárga lett a fal. Az én szobám az emeleten van Lindájéval szemben, az emeleten van még egy fürdő is de csak ennyi tehát az egész emelet a miénk ami nagyon jó.
     Lementem a földszintre nem is tudom miért talán megérzés lehetett mert 1 perccel később valaki kinyitni  próbálta az ajtót. Hamar kinéztem az ablakon de nem feltűnően. Linda volt az ajtó előtt. Hirtelen remek ötletem támadt, felrohantam az emeletre bementem az ő szobájába és elbújtam az  ajtó mögé. Pont időben mivel Linda kinyitotta az ajtót és hamar feljött az emeletre. Nem vette észre, hogy én már hazaértem.
     Amikor bejött a szobájába a hátára ugrottam és a földre terítettem.
     -ÁÁÁÁÁ - sikított hihetetlen hangerővel a fülem csak úgy csengett utána  is  - ilyet többet ne kínálj - mondta lihegve - rettentően megijedtem
     -Mostmár tudod milyen szar érzés amikor veled csinálja ezt valaki - mondta neki vigyorogva de nem válaszolt csak odament a táskájához és elővett valamit belőle. Egy hihetetlenül vastag könyv volt
     -Na szerinted mi ez? - kérdezte
     -Hát első ránézésre könyvnek mondanám de biztos az érdekesebb amiről szól
     -Hát persze ... ez az a könyv amiről beszéltem neked .. tudod amit a barátnőm is olvasott - mondta nekem
     -Jaaj igen már tudom - mondtam neki
     -Kiakarod majd olvasni? - kérdezte tőlem
    -Hát tudod legyen akármilyen  érdekes én akkor sem szeretek olvasni
     -Hát oké de ha meggondolod magad odaadom - mondta nekem azzal leült az ágyára és nekifogott olvasni
     Én bementem a szobámba elvettem a laptopom lementem a nappaliba és bekapcsoltam. Épp facebookoztam és zenét hallgattam youtube-on  amikor lejött Linda ( persze a könyvel a kezében olvasva csoda, hogy nem esett le a lépcsőn ) és leült mellém a kanapéra.
     -Ugye nembaj ha leülök? - kérdezte
     -Ha baj is mindegy mert már leültél - mondtam neki és kinyújtottam a nyelvem. Nem tudom meddig ülhetünk a kanapén de nagyon elvoltunk gondolkozva mindketten és amikor  a telefonom elkezdett csengetni mindketten megijedtünk Linda mivel a kanapé szélén ült majdnem leborult onnan. Hamar a telefonomért nyúltam ami  ott volt mellettem és felvettem.
     -Háló? - mondta a telefonba valaki
     -Igen? - kérdeztem
     -Szabó Adriennel beszélek? - kérdezte a telefonból az ismeretlen hang
     -Igen én vagyok
     -Ó remek én az iskola igazgatója vagyok ott ahol ma a matek teszted írtad. Csak szólni akartam, hogy az eredményeid lenyügözőek és  úgy döntöttünk felveszünk az iskolába. Holnap legyél a titkárságon fél nyolckor és megbeszéljük a többi dolgot.
     -Rendben köszönöm szépen viszlát - letettem a kagylót és nagyot sikítva elkezdtem ugrálni a nappaliban.
     -Mi a fene bajod van? - kérdezte Linda
     -ÁÁÁ semmi érdekes azonkívül, hogy bejutottam a suliba - mondtam neki vigyorogva
     -Tényleg ez csodás - állt fel ő is és már mindketten ugráltunk  - kéne szoljuk anyának is ...
     -Jó ötlet - mondtam neki de ekkor nyílt az ajtó és bejött rajta anya. Amilyen gyorsan csak tudtam elhadartam neki mi a szitu  mire átölelt és megdicsért
     -Nagyon ügyes vagy
     Ezután szokásom szerint felöltöztem és sétálni mentem. Régebb a testvéremmel Ritával mindig sétálni mentünk ha valami nagyon jó dolog történt egyikünkkel. Sajnos miután meghalt apummal együtt semmi jó sem történt velem, egy igazi szerencsétlen lettem és emiatt sosem volt kedvem sétálni menni de most nem tudtam kihagyni. Linda szerint az utcában van egy kis park és úgy döntöttem megkeresem. Egyáltalán nemvolt nehéz megtalálni a parkot ami gyönyörű volt szó szerint.
     Leültem egy kis padra és a tájat csodáltam a amikor ... fejbe talált valami. A kezemet a fejemre tettem mivel nagyon megszédültem. Meglepetésemre egy kis labda talált el. Felvettem a földről, hogy jobban szemügyre vegyem amikor szembefutott velem egy kutya ( nyilván övé volt a labda ) és a földön kötöttem ki rajtam a kutya és az arcomat nyalogatta. Hihetetlen édes volt igaz eleinte megijedtem tőle mégsem tudtam rá haragudni.
     -Jaj jól vagy? - kérdezte valaki ...

FIGYELEM

      Mivel megkezdődött a suli sajnos nem lesz annyi időm a blogra ezért hétvégenként hozok új részt. Még nem tudom melyik nap szombaton vagy vasárnap de majd idővel kiderül :) Addigra is  kellemes hétvégét mindenkinek.

7. Döntéshozatal

     Hihetetlenül gyorsan telik az idő. Egyszerűen hihetetlen mintha csak tegnap lett volna hogy a cukrászdában jártam és elhoztam egy csomagot meg egy tortát anyának (a torta persze nagyon finom volt majdnem egyedül ettem meg az egészet), és mintha csak pár órája lett volna, hogy elindulunk az új város felé ahol senkit sem ismerek és új lappal kezdhetek új emberek között  és új lehetőségekkel. Mégis csak röpke gondolatok voltak ezek mert az idő eltelt, és hol tartok most és hogy hol vagyok és miért mesélek ilyesmit? Nos ez remek kérdés volt amire csak én tudtam válaszolni  ... jelenleg egy teremben ülök ... egy osztályteremben egy padban és a lapomat bámulom amin egy matek teszt van. A teremben persze rajtam kívül volt egy  tanár aki csakis engem nézett. Sokat agyaltam és gondolkoztam mindent bevetettem, hogy átmenjek valahogy ... de nemelég ha csak simán átmegyek, tökéletesek kell legyenek a megoldásaim és akkor bejutok ebbe a suliba. 

     Mindent megtettem és úgy éreztem jól sikerült de mégis féltem beadni. Még félórám van s utána muszáj beadjam. De minek üljek itt annyit? Na jó Adri felállsz beadod a lapot és elhúzol innen. Próbálkoztam győzködni magam de nem ment. Aztán egy nagy levegőt vettem és felálltam. Egy szót sem szóltam úgysem lett volna értelme. Beadtam  a lapot és hihetetlen sebességgel kimentem a teremből.

     A folyosó kihalt volt sehol senki ami nemcsoda mivel még van 10 perc a csengetésig. Odamentem egy ablakhoz és kinéztem rajta. Gyönyörű őszi tájat láttam. Az udvar hatalmas volt és az egyik felében volt egy focipálya a másik felében pedig padok voltak és egy kis park. Nagyon szép volt. Rengeteg ideig néztem az udvart és arra gondoltam ha most sikerült ez a matek akkor bejutok ebbe a suliba.

     Gondolkodásomat a csengő zavarta meg. Hihetetlen gyorsasággal jöttek ki a diákok a termekből. 

     Elővettem az mp3-am  próbáltam bekapcsolni  és közben elindultam a folyosó másik vége felé ami aztán balra kanyarodott tudtom szerint ott volt a kijárat. Nagyon elvoltam foglalva így hát nem vettem észre azt a fiút aki gyorsan közeledett felém. Mire észrevettem, hogy ő sem figyel és ki kellene kerülnöm már túl késő volt és nagy csattanással a földre kerültem.

     -Jaj ne haragudj  nem figyeltem oda. - mondta a fiú és a kezét nyújtotta hogy húzzon fel

     -Á nem történt semmi - mondtam és hagytam, hogy segítsen. Csak miután felálltam és a szemébe néztem vettem észre, hogy milyen aranyos.

     -Tessék ezt elejteted - mondta és visszaadta a táskámat ami nem tudom, hogy de  földön volt.

     -Köszi - mondtam és elvettem 

     -Szívesen amúgy a nevem Adrián - mondta mosolyogva
     -Tényleg az enyém ... - sajnos nem tudtam befejezni mert elkezdett csengetni a telefonom - ne haragudj  de fel kell venne - mondtam Adriánnak.
      -Oké semmi baj
      -Igen - vettem fel a telefont. Anya volt az és azt mondta a suli előtt vár és hogy siessek - huh bocsi de sietnem kell. Megtudnád mondani hol a kijárat - kérdeztem Adriántól
     -Igen persze a folyosó végén balra a kanyaron túl
     -Oh köszi na de szia - mondtam neki és rohantam el
     -Szia - mondta de már nem hallottam rendesen a hangját mert mesze kerültem tőle...

6.A csomag

    Meghoztam az új részt

mindenkinek jó olvasást és boldog újévet :)

 

    Rengeteget gondolkoztam, hogy mit csináljak amivel meg viccelhetem Lindát, de mégis valahogy úgy éreztem nem lenne helyes ha ezt tenném. Pedig jobbnál jobb ötleteket találtam ki de végül úgy döntöttem, hogy nem csinálok semmit. Biztos vagyok benne, hogy tudja, hogy valamivel visszaakarok vágni. De arra nem gondol, hogy nem csinálok semmit úgyhogy ez a legjobb megoldás. Nem csinálok semmit. Az agyára fog menni, hogy várja mi lesz de közben és csak vigyorgok és kedves leszek vele. 

     Alig vártam, hogy reggel legyen. Mint mindig most is én keltem fel a leghamarabb, mivel hétvége volt és ilyenkor anya és Linda is sokáig alszik. Kimentem a konyhába, hogy reggelizzek valamit annak ellenére, hogy nem voltam éhes. A konyhába szó szerint be se lehetett menni mivel rengeteg doboz volt és egy csomó minden elvolt pakolva kitudja hova. Csodálatos most, hogy fogok reggelizni? Megpróbáltam eljutni a hűtőig ami nem volt könnyű sót egyszer oda is vágtam magam a földhöz mert megcsúsztam egy papíron. Mi a fene?? Gondoltam legelőször. Kicsi rózsaszín papír volt ... ilyenekre szokott anya fontosabb dolgokat felírni és hűtőmágnes segítségével a hűtőre tenni, hogy lássa mit kell megcsináljon vagy mit kell nekem megcsinálnom. Szerinte ezek szemelőt vannak és így nem felejt el semmit. A papírra ez volt írva:

Kedves Adri :)

Biztos vagyok benne, hogy te kelsz fel a leghamarabb ezért arra kérlek,

hogy menny el a cukrászdába és hozd el azt a csomagot amit majd odaadnak.

Nagyon fontos, hogy elhozd 

puszi anya

     Hát remek erre vágytam egész életemben. Utáltam amikor ide-oda küldtek azért, hogy hozzak el valamit vagy csináljak meg valamit. De mivel arra tanítottak, hogy legyek szófogadó és csináljam meg azt amire kérnek úgy döntöttem elmegyek. Végül is egy kis séta nem árt. 

     Hamar bementem a szobámba és felöltöztem. Próbáltam csendben kimenni az ajtón és bezárni ami nem volt könnyű mivel valami lett a zárral és nem akart kijönni a kulcsom. Jaaaj na ne mááá. Gyere ki te ... megrántottam a kulcsom ami olyan hirtelen jött ki, hogy hátraestem. ... hülye csulcs. Nagyon fájt a hátam alig tudtam felállni, lépni is alig tudtam éreztem mindjárt összeesek.

     Szerencsémre a cukrászda nem volt messze így hamar odaértem.

     -Jó reggelt - nyitottam be 

     -Szia - mondta anyum munkatársa Aranka

     -Valami csomagot kell elvigyek azt hiszem  

     -Igen anyukád tegnap említette és össze is készítettem mit kell elvinned csak meg kell keresnem a zacskót amibe beletettem, addig ülj le nyugodtan - mondta és egy szék felé mutatott egy kicsi asztal mellett 

    -Rendben ... ugye nem baj ha töltök magamnak egy pohár teát? - kérdeztem Arankát

    -Á dehogy csak nyugodtan tudod mi hol van.

Még szép, hogy tudom egész nyáron itt dolgoztam és segítettem anyának. Jobbnak láttam hogyha inkább nem mondom ezt ki. Bementem a pult mögé kerestem egy poharat és beletöltöttem a meleg vizet. Az egyik szekrénykében megtaláltam a teafüvet. Gyümölcstea ... vajon hol van? Épp megakartam kérdezni Arankát amikor megtaláltam. 

     Mivel megvolt a teám gondoltam leülök és a kis asztal felé indultam. Nagyon koncentráltam, hogy ne öntsem ki a teám így nem vettem észre és nekimentem egy fiatal lánynak aki most jött be az ajtón. Biztos vagyok benne nem gondolta volna, hogy ezen a szép reggelen nekimegy  valaki egy pohár forró teával a kezében. Még szerencse, hogy a tea nem ömlött ki ... vagyis kiömlött de csak az én kezem égette el.

     -Jaaaj bocsánat nemvolt szándékos - hadartam és felsegítettem a lányt a földről.

     -Nincs semmi baj nem láttad, hogy jövök - mondta mosolyogva

     -De odafigyelhette volna ... tényleg nagyon sajnálom hülye vagyok 

     -Ne mondj ilyet nem vagy hülye csak nem figyeltél és én sem 

     -Hát oké - mondtam zavartan

Leültem és megittam a teám ami nagyon finomra sikerült. Kis idő múlva jött is Aranka egy zacskóval és egy szép tortával ...