9. Ismerkedés

     -Jól vagy? - kérdezte valaki
     -Igen persze semmi bajom, segítenél felállni? - kérdeztem, és amikor leszállt rólam a kutya észrevettem, hogy Adrián áll előttem.
     -Nahát, nahát kivel futottam össze a kis névtelen - mondta nekem gúnyosan nyilván azért mert siettem a suliban és nemvolt időm bemutatkozni.
     -Ha segítesz felállni megmondom a neven - mondtam neki mivel se hogysem tudtam felállni talán meghúzódott a lábam.
     -Hát oké - mondta Adrián és segített végre valahára felállni
     -Szóval - kezdtem - a nevem Szabó Adrienn de hívj nyugodtan Adrinak
     -Aha értem az én nevem meg Adrián ... vagy várj ezt már tudod mert én illemtudóan bemutatkoztam még régen - mondta nekem és kinyújtotta a nyelvét.
     -Jahaj de vicces ma itt valaki - mondtam neki.
     -Na látod jópofa vagyok - erre mindketten elkezdtünk nevetni, majd kis idő múlva megkérdezte - amúgy új vagy a suliban? Csak mert sosem láttalak még ... mármint jó nagy a suli de azért már a legtöbb embert látásból ismerem és nem tudtad, hol a kijárat.
     -Na igen most voltam először de ezentúl látni fogsz nyugi mivel oda fogok járni.
     -Az jó ... jaj amúgy ezt visszaadom - mondta s a kezében tartotta a pénztárcám
     -Hogy került hozzád? - kérdeztem tőle mert most jutott eszembe, hogy tényleg nem kaptam sehol sem
     -Nyugi ... amikor elestél a folyóson kieshetett a táskádból mert  miután elmentél vettem észre  hogy a földön van
     -Aha hát köszi - mondtam s vetten el a tárcám. Kinyitottam és észrevettem, hogy mindenem megvan beleérte a pénzem, a személyi igazolványomat és a képet amin Rita volt.
     -Nyugi nem vettem ki belőle semmit - mondta Adrián
     -Nem is azért néztem meg az mindegy ha a pénzem nincs meg úgysincs túlsók ... arra voltam kíváncsi, hogy ez megvan-e - mondtam kivettem a képet  és megmutattam neki
     -Fontos, hogy meglegyen a kép rólad? - kérdezte értetlenül
     -Ez nem én vagyok ... ez a tesóm ... az ikertesóm aki nemrég halt meg - mondtam neki és leültem a mellettem lévő padra
     -Jaj ne haragudj nem tudtam - mondta nekem s leült mellém
     -Nincs semmi baj ... nagy a hasonlóság s ezért előfordul, hogy összekevernek - mondtam neki komoran
     -Értem ... meg szabad kérdezzem, hogy halt meg? - kérdezte. Sokáig hallgattam biztos azt gondolta,  hogy nem válaszolok
     -Aha ... autóbalesetben apummal együtt. Engem s Ritát hozta a suliból engem kirakott a városi könyvtárnál mert elkellet intézek ott valamit. S mikor mentek ketten hazafelé nekik ment egy kocsi vagyis karambol volt s mindketten meghaltak - mondtam neki és csak most vettem észre, hogy patakokban folyik a könnyem.
     -Aha ... részvétem
     -Köszi ... na de én megyek haza - mondtam neki és hamar felálltam
     -Hazakísérjelek? - kérdezte. Nagyon meglepett a kérdés
     -Mi lesz a kutyával? - kérdeztem s a kutya felé mutattam épp a földön feküt és szunyokált
     -Jaj hát egy kis kitérő hazafele  nem árt neki
     -Oké akkor menyünk ... erre lakom - mondta és elindultunk
Adrián egész hazáig elkísért  kiderült, hogy csak pár utcával  lakik arrébb tőlünk. Mira hazaértem hihetetlen jókedvem kerekedett mert nagyon kedves volt velem ...